Hol is gazdagíthatná élménytárát a bükszádi ifjúság, ha nem egy újabb táborban, amely július 14-18. között került megrendezésre a zabolai Csipkésben. Ide már többen is ellátogattunk, szám szerint 15-en. Itt is sikerült baráti kapcsolatokat teremteni, mivel elszakítottak minket egymástól és külön csapatokba kerültünk. Így még izgalmasabbnak tűntek a versenyek, amelyek megoldásra vártak, hogy párat megemlítsek: zöldséggyűjtögetés, banner és kollázs készítés, beszámoló a napi eseményekről újságcikk formájában, pályázatizás és sok más kreatív feladat.  Nagyon jól éreztük magunkat, természetesen mindenki hozta a formáját. Volt fogpasztázás, locsolás, vuvuzella, etye-petye. A tábor ideje alatt megismerhettük Adriano Celentano zenéjét, sőt slágert is csináltunk belőle “Per averti…”, amely igencsak belopta magát a csapat szívébe. Köszönjük meg Grüman Róbertnek :). Az utolsó nap a meleg ellenére borús volt, mivel elkellett hagyjuk a tábort. Ekkor került sor Antalka Szende szülinapjának a megünneplésére is. Az gondoltuk, hogy vége a "szúnyogcsipte" napoknak és annál rosszabb már nem lehet, de tévedtünk, amikor a nagy hőségben gyalogútra kényszerültünk (Ágnes, Krisztina, Mónika és én) a hazakerülés érdekében. De mint minden vadregényesnek tűnő történet végén, csak jóra fordultak a dolgok. (Iza)