Egy reggel szervezetünk vezetője üzenettel költötte lusta társaságunkat, miszerint Mikulás karaván érkezik kicsiny kis falunkba.
A segítőkész szervezettagok a sok liter teával és a számtalan pohárral megérkeztek a vendégházba, ahol aztán elkezdődött az asztalterítés és lélekben is felkészülhettünk a  Mikulás és a krampuszok fogadására.
A zord időjárástól eltekintve a vendégházban kellemes volt a hangulat és türelmetlenségünket enyhítette a hír, hogy a Mikulás már az "tca sarkán" van és közeledik.

Szép számban összegyűltünk, volt ott Mikulás, krampuszok, Mikulás segédek, civil Mikulás és persze mi, a szervezettagok. A rumos tea hamar megtette a hatását, az ázott Mikulások jól átmelegedve indultak útnak a következő faluba, de előtte persze teljesítették a küldetésüket: a beteg gyerekeknek szánt adományokat átvették és megajándékoztak minket is virgáccsal és cukorkával.
Távozásuk igencsak eseménydús volt, az egyik buzgó Mikulás segéd majdnem elütötte az alpolgármesterünket, aztán meg a polgármesterünk fehér autóját el is ütötte, de szerencsére az ünnepekre való tekintettel a kis baleset feledésbe merült. (Kati)