Ritka a sima, jól időzített búcsú, amilyet az ember remél.
Úgy kezeltem minden egyes percet, amit veletek tölthettem mintha különleges jelentésű volna. És valóban most amikor egyre közelebb az utazás órája döbbenek rá, hogy úgy figyeltem arcotokra, hangotokra, hogy soha ne felejthessem el.
Nem tudtam, nem volt erőm megszólalni és tiszta szivből megköszönni akkor, hisz sokat jelentett számomra az a sok kellemes perc, óra, nap, hét, hónap és évek amelyeket együtt tölthettem veletek.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek mindazt a sok kitartást, energiát és segitséget. Hisz ezek a dolgok és események adták meg igazából a sikerélmény izét amit közös erővel véghez vihettünk együtt.
Köszönöm a meglepetést ami nekem készült, hálás vagyok a videoért és az ajándékért.

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak
barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és
akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig
érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni
is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok.
Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."


Köszönöm, hogy hozzátok tartozhatok...
Hiányozni fogtok... (Mónika)
 

A bejegyzés trackback címe:

https://bifisz.blog.hu/api/trackback/id/tr802943211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása