A Sepsibükszádi Ifjúsági Szervezet (BIFISZ) 2006 márciusától létezik, pár lelkes fiatal és a helyi önkormányzat indította útjára. A társaság mára mintegy huszonöt főt számlál, életkoruk 14-40 év között mozog. Szerepvállalásukról Ajgel Ágnes, a szervezet elnöke tájékoztatott.

SzH- Mennyire befolyásolja egy ilyen jellegű szervezet a település mindennapjait?

– Fontos, hogy a fiatalok egy másfajta szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget is megtapasztaljanak. Bele kell kóstolniuk az önkéntességi munkába, fontos, hogy eljárjanak táborokba, részt vegyenek iskolán kívüli rendezvényeken. Úgy látom, hogy a szervezet egy helyileg kezdetektől elfogadott és támogatott alakulat volt. Az önkormányzat maximális támogatását élvezzük, tavaly is létezett a szervezet számára elkülönített összeg a költségvetésben, ezt idénre is megígérték. Emellett termet is biztosítanak a programjaink számára, akárcsak a katolikus plébánia, hiszen több vallásos jellegű rendezvényünk is van: ifjúsági szentmise, karácsonyi színdarab, lelki nap stb.

SzH- Milyen eseményekre lehet számítani idén?

– Idén is szeretnénk megszervezni a nyári ifjúsági- és gyerektábort, lesznek kézműves tevékenységeink, játékdélutánok, kirándulások, zenés irodalmi estek. Idén mi hozzuk tető alá a határon túli magyar ifjak találkozóját is hazai, magyarországi és szlovákiai magyar ajkú fiatalok részvételével – ez többnyire pénzfüggő, de bízunk benne, hogy tervünk valóra válik. Szerencsére több helyi vállalkozó van, aki anyagilag segíti a szervezetet, illetve magánszemélyek is. (Kustán Magyari Attila, Székely Hírmondó)

Az év talán legmókásabb időszaka a farsang, amely vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagybőjt kezdetéig tartó időszak, amelyet vidám hangulat, bálok, népünnepségek jellemeznek. A farsang csúcspontja a karnevál, amely farsangvasárnaptól húshagyó keddig tartó utolsó három nap. Ennek különleges, télbúcsúztató jelentése van. Sok városban ekkor ünneplik a híres karneválokat, mint például a riói és velencei karnevált.
2010. február 6 - án a sepsibükszádi kultúrotthonban megrendezésre kerülő farsangi kosaras bál a falu lakosságát jelmezbe öltözésre ösztökélte, ezáltal is kizökkentve őket a monoton, fárasztó hétköznapokból. Szervezetünk is, a móka kedvéért álarc mögé bújva csatlakozott a telet búcsúztató társasághoz. Hosszú gondolkodás után a mesék világából merítettünk ötletet, így Hófehérke és a hét törpe kiváló ötletnek bizonyult.
A nyolc bátor jelentkező: Csabika, Lóri, Isti, Iza, Ágnes, Krisztina, Nándi és Ildikó egy kis műsorral örvendeztettük meg a jelenlévőket. Sok érdekes jelmez is díszelgett még, ilyen volt a skót - aki egyben öltözékével a bál nyertese is lett - kalózok, indiánok, boszorkányok és más ötletes figurák. A hagyománynak híven volt bábúégetés (tél temetés) is és farsangi felvonulás. Ezt követték az érdekesebbnél érdekesebb jatékok, majd karaoke party-ban is összemérhették tehetségüket a jelentkezők. A mulatság fergeteges hangulatban egészen reggelig tartott. (Iza)

(szerk. „Gyökerek nélkül nem lehet repülni! “ És így igaz ez az állítás a szervezet életére is, ezért a 2010-es évben minden hónapban megszólaltatunk egy olyan személyt, aki része volt ennek a folyamatnak. Köszönjük nektek!
Viki alapítótagja a szervezetnek, Hargita megyében telepedett meg, ott román-angol szakos tanár és boldog férjes asszony.)

Hát sokat gondolkodtam (és egyesek kérdésére válaszolva nem fájt), hogy mivel is kezdhetném ezt a kis visszatekintést, hogy mit is jelentett számomra az ifjúsági szervezet, ami valójában akkor még nem is létezett. Legalábbis nem ilyen néven és ebben a formában, akkor még csak összegyűltünk, ha nem is minden, de legalább minden második szombaton egy jó beszélgetésre, amit igazán élveztünk és érdekes módon ez nem csak egy bárban történhetett meg, hanem legtöbbször a plébánián. Ezekből a beszélgetésekből aztán később táborok lettek, kirándulások a testvértelepülésre, Berhidára, az Olt partjára stb. De voltunk együtt Pesten, Szegeden, Szentesen, Ópusztaszeren (ami elég nagy élmény volt és nem csak a Feszti körkép miatt:-).
Hát számomra ez az egész azt hiszem kb. 11-12 éve kezdődött és szeretem azt hinni, hogy még nem ért véget, azt hiszem életre szóló barátságok kötődtek itt, amelyek még akkor is megmaradtak, ha pár száz kilométerre sodort is az élet egymástól. De nem csak barátság hanem a szerelem is felütötte a fejét a csoporton belül, amiből már hála Istennek házasság is lett és reméljük még lesz.
Örömmel tölt el az a tudat, hogy amit valamikor régen pár fiatal és egy lelkiatya elkezdett, az ha egy másik formában is de él és működik és valahogy nekem is részem volt benne ez büszkeséggel tölt el. Azok a táborok a mellett, hogy lelki feltöltődést jelentettek jó bulik voltak, összehoztak minket és megtanultuk elfogadni egymást olyannak amilyen. Én a mostani fiataloknak csak azt tudom kívánni, hogy továbbra is tartsanak össze és érezzék olyan jól magukat, mint mi éreztük akkor.
Találtam pár régi képet, amit jó érzés volt újra megnézni és felidézni azokat a pillanatokat, amelyek talán meghatározóak voltak egyikünk másikunk életében, remélem a „kedves olvasóknak” is fog tetszeni (persze azért olyan képek, amelyek számomra is előnyösek:-).
Kép magyarázat: az elsőn én vagyok látható és egy kedves, jó barátom Attila nevezetű egyén. A második kép az én nagyon jó barátnőm „Ágnes asszony a patakban” és én, amint a többi lusta után mossuk a koszos szőnyegeket. A hármas képen a lelki atyánk (D.Gy). látható és még két szőke, amint nyugisan emésztenek Berhidáról hazafele 2002. szeptemberében. A negyedik kép az Olt partján készült berhidai barátainkkal, de ezt már nem sorolom fel, na jól van ha annyira akarjátok (balról jobbra - Attila, Reni, Tesó, Reni, Zsolt, Márk Attila, Dóri, Judit, Anita, Gyuri atya, Peti, Attila, Gyuri, Balázs és jómagam, 2001. aug.15.). Az ötödik kép is nagyon jó buli volt, ez Pesten készült (2001. augusztusában).